Gombfoci


A gombfociról

A gombfoci születése


Magyarországon mindenki tisztában van azzal, hogy mi a gombfoci. A felnõtt férfi korosztálynak pedig biztosan van hozzá egy kedves története is. De valóban tudjuk, hogy mi is a gombfoci? Hát most elválik. Szövetségünk kötelességének érezte, hogy utána járjon a szektorlabda sportág népi játék elõde, a gombfoci történetének.

A kutatás még folyik, de számos dologban már biztosak lehetünk. Ezeket osztja meg most veletek szövetségünk kutatásokat végzõ bizottsága.

Jelenlegi adataink szerint nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a gombfoci magyar találmány. Már az 1910-es évekbõl is vannak információink arról, hogy Magyarországon gombfociztak! Egy 25 évvel ezelõtt kiadott regény írója szerint 1911-ben már nagy gombfoci élet volt Budapesten. Néhány évvel ezelõtt pedig sikerült felkutatni egy igen idõs bácsit, aki a bátyja 1918-ban vont be egy baráti társaságba, ahol õ már játszott. Nevezzük is nevén a társaságot: ez volt a Szektor Klub. Ez a társaság egyébként többet jelent számunkra egy régi baráti körnél. Õk alkották meg a késõbb Magyarországon, majd világszerte elfogadott játékszabály legfontosabb elemét a passzolási szabályt, amit szektor szabálynak neveztek el. Végül a sportág és szövetségünk neve is innen származtatható! Valószínûsíthetõ, hogy a gombfoci a labdarúgás magyarországi megjelenésével és elterjedésével párhuzamosan alakult ki, vált népszerûvé elsõsorban a városi gyerekek körében. A húszas, harmincas években, az akkori szórakozási lehetõségek között gyorsan hódított a játék, amit a foci népszerûségének emelkedése is segített. A Szektor Klubhoz hasonló társaságok gomba módra szaporodtak és spontán utcabajnokságokban, iskolabajnokságokban mérték össze tudásukat. Volt azonban egy nagy probléma: az egységes szabályok hiánya. Ahány ház, annyi szokás. Minden körnek meg volt a maga szabály. Ezért, ha két klub kihívta egymást, akkor oda-vissza vágó alapon dõltek el a csaták. Mivel mindig a házigazda szabálya az érvényes, a vendég szabályismerete hiányában érdekes eredmények születtek, ami természetesen a visszavágón megfordult. Így persze nehezen volt mérhetõ a tényleges tudás. Ennek vetett véget az egyik baráti kör vezetõje, aki nyilvános értekezletet hirdetett meg a klubok vezetõi számára 1958-ban a Kárpátia Étteremben. Az egyes becslések szerint több mint 200 megjelent gombozó vezetõ akkor és ott lefektette a versenyszerû gombfocizás alapjait! Vezetõséget választottak maguk közül, meghirdették az elsõ semleges helyszínû Budapest Bajnokságot, majd késõbb sor került az Országos Egyéni és az Országos Csapatbajnokság kiírására is. A klubok különféle játékszabályaiból egy egységes, ha vitatott is, de mégis csak országosan elfogadott játékszabályt alkottak meg, amely 1964-ben könyv formájában is megjelent. Ez a szabálykönyv olyan jól kiállta az idõk próbáját, hogy ma is alapját képezi (a szektorszabállyal együtt) a jelenlegi nemzetközi játékszabályoknak! És ezután már semmi sem állította meg a versenyszerû gombozás országos elterjedését.

Így alakultak ki a gombfoci játékból a ma ismert versenysport alapjai, amit az elsõ vezetõség asztali-labdarúgásnak keresztelt el.


 

A gombfoci sportággá válása


Mint az a gombfoci történetében olvasható, az 1960-as évektõl kezdve igen aktív versenyrendszer alakult ki a magyar gombfocizásban. A gombfocizó klubok szabályos sportszövetségi rendszerben kezdtek mûködni, pont úgy, mint bármely más sportszövetség. Csupán a hivatalos elismertség hiányzott, az ezzel járó erkölcsi és anyagi elismeréssel együtt. Az ekkora már magukat asztali-labdarúgóknak nevezõ gombozók arról álmodtak, hogy egyszer majd az állam hivatalosan is sportként ismeri el az asztali-labdarúgást. Nemzeti Bajnokságuk eredményeit megírja a Népsport, válogatottat állíthatnak ki, és világbajnokságokon vehetnek részt. Az álmok megvalósítása érdekében levélben fordultak az akkor ilyen ügyekben illetékes Belügyminisztériumhoz, de szövetségalakítási kérelmüket válaszra sem méltatták. Hosszú évtizedek teltek el azzal, hogy az asztali-labdarúgók szinte földalatti sportmozgalomként léteztek, mindenféle állami támogatás, szponzor, vagy bármilyen más külsõ segítség nélkül. Ezek a nehéz idõk megtanították a vezetõket okosan bánni szûkös eszközeikkel és ránevelték tagjaikat a társadalmi munka becsületére, a társadalmi munkások tiszteletére.

Azután 1989-ben nagy dolog történt! Az állam rendeletet adott ki a sportági szakszövetségek megalakulásával, mûködésével kapcsolatban. A gombozás vezetõi felismerték a rég várt pillanatot és a rendelet alapján 17 klub megalakította a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetséget 1989. szeptember 30-án Budapesten, a II. kerületi Hazafias Népfront székházában. Bejegyzési kérelmüket a Fõvárosi Bíróság csak 1990-ben fogadta el, de ezzel sporttörténelmet írt. Mivel a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetség bejegyzõ végzésére a szervezet tevékenységi köre megnevezéséhez az eljáró bíró jóvoltából a "sport" szó került, így az asztali-labdarúgás ettõl kezdve hivatalosan is sportnak számított!! Aki az egész folyamatot kitalálta, megszervezte, menedzselte, finanszírozta és az asztali-labdarúgás sportként való elismerését kiharcolta, megérdemli, hogy nevén nevezzük: õ volt Horváth Imre, akit a lelkes alapítók munkája elismeréseként a szövetség elsõ elnökének választottak. Ezzel megkezdõdött a gombfoci felnõtt kora.




Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.